(eltávolítása)

 

·        Ha lakásunkban a hõmérõ eltörik és a higany a padlóra kerül, a lehetõ leghamarabb el kell távolítani, mert gõze igen káros a szervezetre még kis mennyiségben is.

·        A nagyobb cseppeket igyekezzünk felkanalazni. Az apró, elszóródott cseppektõl pedig úgy szabadulhatunk meg, hogy a padlót beszórjuk friss cink- vagy sárgarézforgáccsal. A cink vagy a sárgaréz a higannyal amalgámot alkot. A forgácsot idõnként ide-oda seperjük, hogy a higannyal érintkezzen, ezután eltakarítjuk.

·        Ha cink- vagy rézforgácsunk nincs otthon, és nem is tudunk csinálni vagy szerezni, vegyünk kénvirágport, és azt szórjuk a padlóra és a padló hézagaiba.

·        Ha a higany a fehérnemûre kerül, akkor elõször 10 %-os jódkáli oldattal kenjük be, azután a megsárgult helyet fixírsóval (nátriumtiszulfát oldattal) tüntessük el. A textilanyagba beivódott sót gondosan ki kell öblíteni, mert különben kárt tesz a ruhanemûben.

 

     (mosása)

 

·        Ha a hímzés és a textilanyag fehér, mossuk kézmeleg szappanos vízben. A mosóoldatba tegyünk bóraxot (egy liter víz, egy kávéskanál bórax), hogy a víz lágyabb legyen. Ha szükséges, egy fehér törölközõbe téve bóraxos vízben ki is fõzhetjük. Langyos vízben öblítsük, majd fõtt keményítõben enyhén keményítsük.

·        A színes hímzés szép tiszta lesz, ha 10 liter forró vízben feloldunk egy pohár (kb. 2 deci) sót, és hozzáöntünk két evõkanál ecetet, majd a kihûlt oldatba jól belenyomkodjuk a színes anyagot. Azután alaposan öblítsük langyos vízben. Se szappant, se mosószert ne használjunk!

·        A hímzéseket mindig csak kézzel mossuk. A piszkot nyomkodással távolítsuk el. Az anyagot dörzsölni, facsarni nem szabad, mert a hímzés megsérülhet. Utána is csak kinyomkodjuk, és felakasztva szárítjuk. A fehér anyagot a napon, a színeset árnyékos helyen tanácsos szárítani.

·        Félnedvesen, elõbb a színén, aztán a visszáján vasaljuk, de mindig ruhán keresztül. A foltokat ajánlott még mosás elõtt eltávolítani, a hímzés esetleges hibáit is ilyenkor célszerû kijavítani.

 

     (készítése)

 

·        Ha hirtelensültet készítünk, a hús legyen fiatal, nem teljesen frissen vágott és zsírral kellõképpen átszõtt. Lehetõleg egyenletes vastagságú, lapos hússzeleteket süssünk. A nagy darab és vastag húsok nem alkalmasak hirtelen sütésre. A hús izomrostjait húskalapáccsal lazítsuk.

·        A sütéshez legjobb vasserpenyõt használni, mert az átforrósodott zsír ebben marad a legforróbb. Az elegendõ mennyiségû zsírt mindig forrási hõmérsékletre kell felhevíteni! A sütést erõs lángon végezzük.

·        Az elõkészített szeleteket egyenként tegyük a jól felforrósított zsírba, mikor egyik fele megfehéredett, azonnal fordítsuk meg, hogy íze ne süljön ki. Azután süssük át, ahogyan szeretjük. Sütés közben a húsok ne érjenek egymáshoz. Mielõtt a húst forró zsírba tesszük, vagdaljuk be, hogy ne ugorjon össze.

·        A hússzeletek forgatásához, igazításához ne villát, hanem húslapátot használjunk, különben a szúrás helyén az értékes tápanyagok elfolynak, a hús száraz lesz.

·        Az elkészült hússzeleteket rakjuk azonnal tálra, és tálaljuk.

 

     (tudnivalók)

 

·        A hóláncot elsõsorban hegyi utakon használjuk. Azokon a szakaszon, ahol nincs hó, szereljük le, mert rongálja a gumikat és csökkenti a menetbiztonságot.

·        A hóláncot csak az elsõ kerékre szabad felszerelni, és nem haladhatunk vele 40 km-nél nagyobb sebességgel. Minden megtett 100 km után ellenõrizzük a felszerelt hólánc állapotát.

·        A hólánc valamennyi gumiméretnél alkalmazható, kivéve a helytakarékos pótkereket. Mûszaki okok miatt ilyen kerékre a hólánc nem szerelhetõ fel.

·        A legjobb a finom szemû, rozsdamentes acélból készült, Y mintázatú hólánc, melynek magassága - beleértve a csatot - nem haladja meg a 15 mm-t. Könnyen és néhány perc alatt anélkül is felszerelhetõ, hogy rágurulnánk a láncra.

·        A régebbi, létra mintázatú hóláncot viszont csak úgy lehet felszerelni, ha a gépkocsival rágurulunk a kiterített láncra. A mûvelet gyakorlatot igényel, elsõre nem mindig sikerül. E lánc használatakor legyünk nagyon óvatosak, mert a kanyaroknál a gépkocsi könnyen oldalra csúszhat, fékezésnél pedig leblokkolhat. knol.google

 

     (lakásban)

 

·        A virágzó hortenziát a lakásban világos, hûvös és levegõs helyre tegyük. Kerüljük a tûzõ napot. Legjobb 16-18 C fokon tartani. Virágzás alatt rendszeresen öntözzük, mert sok vizet igényel.

·        Elvirágzás után, ha cserepes növényként kívánjuk továbbnevelni, vágjuk vissza szárának egyharmadára, és ültessük át nagyobb cserépbe, tápdús virágföldbe. Ha van kertünk, a májusi fagyok után tegyük ki a szabadba, félárnyékos helyre. A kertben késõ õszig maradhat.

·        A növényt száraz, hûvös helyen teleltessük. Télen a lombját lehullatja, ilyenkor csak annyira öntözzük, hogy a gyökérzete ne száradjon el. Tavasszal újra kizöldül, és kb. három hónapra virágot hoz.

·        Ha a növény gyökérzete nagyon benõtte a talajt, feltétlenül ültessük át. Ezt legkésõbb augusztus közepéig végezzük el, hogy a növény õszig begyökeresedjen. A fiatal növényt tanácsos évente átültetni tápdús, jó talajszerkezetû földbe.

·        A hortenzia öntözõvize mindig lágy legyen. Nagyon klóros csapvízzel ne öntözzük, mert levelei elsárgulnak, fejlõdése leáll. Ha viszont a nyári idõszakban nem öntözzük rendszeresen, a vízhiány a levelek lankadását, hervadását okozhatja.

 

     (megelõzése)

 

·        Ha szervezetünk az átlagosnál érzékenyebb a hõségre, kerüljük a zárt, túlfûtött, páradús helyiségeket, a tömeget, a tûzõ napot és a szoros, zárt ruházatot. A szervezet túlmelegedése rosszulléthez, szédüléshez, fejfájáshoz, eszméletvesztéshez vezethet.

·        Ha a baj mégis megtörtént, a beteget sürgõsen vigyük árnyékos, hûvös, szellõs helyre. Szabadítsuk meg felsõ ruháitól, fektessük ágyba. Ha a beteg arca kékeslilás, akkor ülõ helyzetbe tegyük az ágyra.

·        A beteg mellkasát hidegvizes ruhával dörzsöljük át, fejére tegyünk hideg borogatást vagy jégkockát. Jó eredményt érhetünk el, ha az egész testet lehûtjük vízbe mártott törülközõvel. A hûtést addig végezzük, amíg a test hõmérséklete el nem éri a 37-38 C fokot.

·        Ha a beteg eszméleténél van, itassunk vele hideg vizet, vagy hûvös citromos teát, limonádét. Alkoholt adni szigorúan tilos! Ha a beteg állapota javult, folyékony és pépes ételekkel etessük.

·        Még akkor is ajánlatos orvost hívni, ha a beteg jól érzi magát, mert a hõgutához más betegség is társulhat.

 

     (sütése)

 

·        Ha a hurka vékony, sütés elõtt mártsuk forró vízbe, majd lassan, fokozatosan melegítve süssük. A vastag hurkát viszont elõbb kenjük be hideg zsírral, és úgy tegyük be a nem túl forró sütõbe. Ha már felmelegedett, nagyobb tûzön süssük tovább, közben saját zsírjával locsoljuk. Így a hurka nem repedezik meg.

·        Sütés közben a hurkát szurkálni nem szabad, és csak óvatosan forgassuk, mert különben a bél könnyen elpattan, a töltelék szétfolyik. Forgatáshoz legjobb, ha falapátot használunk, és csak akkor forgassuk át, ha már szép pirosra sült.

·        A megmaradt sült hurkát csak rövid ideig tárolhatjuk a hûtõszekrényben, gyorsan romlik, hamar megsavanyodik, könnyen okozhat ételmérgezést. Lehetõleg annyit süssünk, amennyit mindjárt elfogyasztunk. Lefagyasztva ízváltozás nélkül 3 hónapig eláll.

·        A hurka csak forrón ízletes! Ennek megfelelõen tálaljuk.

 

     (elõkészítése)

 

·        Mielõtt a húst feldolgozzuk, folyó vízben, jól dörzsölve mossuk meg minden oldalán. Áztatni nem szabad! A nedves, áztatott hús nem sül pirosra. A frissensültek készítésénél a mosás felesleges, elegendõ a húst körös-körül lekaparni.

·        A húsokat elõre ne sózzuk, csak közvetlenül sütés vagy fõzés elõtt. A só elvonja belõlük a nedveket, szárít. Legjobb, ha a sózást a sütés vagy a fõzés félidejében végezzük. Az egybesült húsokat, a baromfit, a halat viszont ajánlatos legalább negyedórával sütés elõtt bedörzsölni sóval.

·        Ha szeleteket sütünk, lehetõleg egyforma vastagságú húsokat vágjunk. A szeletelésnél az izomrostokat vágjuk át, így nem lesz szálkás a pecsenyénk. A kemény rostokat húskalapáccsal puhítsuk. A szeleteket azonban ne verjük ki vékonyra, mert könnyen kiszáradnak. A húst szépen csak lehûtve szeletelhetjük!

·        Panírozás elõtt a hússzeleteket mindig töröljük szárazra, hogy ne váljon le a bundája. Sózni is csak épp a panírozás elõtt szabad, különben levet ereszt, és elázik a bundázás. Közvetlenül sütés elõtt panírozzunk!

 

     (párolása)

 

·        Elsõsorban az öregebb húsokat célszerû párolni, de hasznos eljárás az egybesülteknél, a pörkölteknél, gulyásoknál is. Így készült hús jóval ízletesebb és sokkal puhább. A párolás mindig kevés vízben történjen, mert ha sok vizet öntünk a húsra, akkor nem párolódik, hanem megfõ.

·        Ha szeletekben készítjük a párolt húst (felsál, rostélyos stb.), akkor elõször szabadítsuk meg hártyáitól, majd húskalapáccsal jól verjük ki. A húskalapács sejtlazító hatása a párolt hús készítésénél nélkülözhetetlen.

·        Jobb ízû lesz a hús, ha párolás elõtt egy kevés forró zsírban átsütjük. A sütés a húson védõréteget alakít ki, s így a húsnedvek nem oldódnak ki belõle, Miután a húst forró zsírban megforgattuk, hozzáadhatjuk a fûszereket, és ráönthetjük a szükséges mennyiségû forró vizet. Ezután fedõ alatt lassan pároljuk, az elpárolgott folyadékot pedig pótoljuk.

·        Az apró, darabolt húsokat (pörkölt, ragu, tokány stb.) párolás alatt gyakrabban kevergessük, hogy a húsdarabok mindegyike egyformán megpuhuljon. A vizet addig pótoljuk, amíg a húsdarabok puhára nem fõnek. Ha ezt elmulasztjuk, az étel zsírjára lesül, esetleg megég.