(spékelése)

 

·        A sovány húsok (pulyka, csirke, nyúl stb.) ízletesebbek és levesebbek lesznek, ha szalonnacsíkokkal megtûzdeljük (spékeljük) õket. A spékelésre legjobb a füstölt vagy a fõtt szalonna, de füstölt hússal is spékelhetünk. Azt azonban vegyük figyelembe, hogy nem mindenhez illik a füstös íz.

·        A spékeléshez a szalonnából félujjnyi vastag csíkokat vágjunk. A csíkok lehetõleg egyforma hosszúak és vastagságúak legyenek, mert így könnyebb a tûbe befûzni és a húsba behúzni. Jól szeletelhetõ a szalonna, ha rövid idõre a fagyasztóba tesszük!

·        A spékeléshez spékelõtût használjunk. A leszeletelt szalonnacsíkokat egyenként fûzzük a tûbe és húzzuk a húsba, egymástól egyenlõ távolságra. A spékelõtût lehetõleg jó mélyen fûzzük a húsba, hogy a szalonna a hús belsejében süljön. Ezért a szalonnacsíkok csak olyan hosszúak legyenek, amekkorát a húsba be tudunk tenni.

·        A spékelt húsokat az igényeknek megfelelõen pácoljuk, sózzuk, fûszerezzük, ill. pároljuk, süssük.

 

     (eltávolítása)

 

·        Ha a húslével leöntött ruhaanyagot meleg vízben azonnal kiöblítjük, a folt az esetek többségében nyomtalanul eltûnik. Ha mégis foltnyomok maradnának, langyos szappanos vízben mossuk ki, de használhatunk alkoholt is.

·        Ha a folt régi, elõször mindig áztassuk be hideg sós vízbe, majd mossuk ki szappanos meleg vízben, vagy hígított szalmiákszesszel dörzsöljük tisztára. A makacs és nehezen tisztítható foltoknál alkalmazhatunk benzines elõmosást, majd a textilanyagot a szokásos módon kimossuk.

·        Fehér és színtartó anyagokból a foltot 5 %-os szalmiákszesszel mossuk ki, majd fürdessük meg hidrogén-peroxidos oldatban is. Végül alaposan öblítsük.  A gyapjúszövetek tisztítására csak hígított szalmiákszeszt használjunk! A selyembõl a foltot legjobb tiszta szesszel eltávolítani.

·        A húslét a padlóról, ill. a fatárgyakról elõször itassuk fel, majd a foltmaradványokat klóros vízzel és gyors, alapos öblítéssel távolítsuk el. Ha a folt igen régi, akkor dörzsöléssel tüntessük el. Néha csak az erõs szódás oldat segít.

 

     (tisztítása)

 

·        A fából készült húsvágódeszkát minden használat után tanácsos lesúrolni középerõs gyökérkefével. A súrolás elmulasztása könnyen fertõzést okozhat. Súroláshoz forró, szódás vagy mosószeres vizet használjunk, és forró vízzel öblítsünk.

·        A jól lesúrolt és leforrázott deszkát nem árt citrommal is átdörzsölni, hogy jó szagú legyen. Ha elhanyagolt vagy ritkábban igénybe vett húsvágódeszkát használunk, akkor célszerû elõször klóros (hypós) vízben ledörzsölni, hogy a kártékony baktériumok eltûnjenek.

·        Ha a húst fadeszkán dolgozzuk fel, a deszkát használat elõtt legjobb rövid idõre beáztatni, mert így kevésbé szívja be a hús levét, és alig veszi át a szagát. Hosszasan sohase áztassunk, mert a faanyag deformálódik, ill. megreped. Tisztítás után a vágódeszkát mindig hagyjuk megszáradni, csak teljesen szárazon tegyük el.

·        A deformálódott deszkát csavarjuk be nedves ruhába, majd súlyokkal préseljük le és szárítsuk legalább egy napon át. Nagyon meleg helyre ne tegyük, mert a hirtelen száradás a görbületet nem tünteti el.

 

     (tudnivalók)

 

·        Ha húst veszünk, nagyon ügyeljünk a frissességére. Óvakodjunk a nyálkás, ragadós, sötétpiros, esetleg zöldes, kellemetlen szagú hús megvételétõl. Az állott, romlott hús élvezhetetlen és az egészségre is káros. Ha lehet, ne vegyünk öreg állattól származó húst sem, mert az szívósabb, nehezebben emészthetõ, rágós lesz.

·        Lehetõleg jó minõségû húst vásároljunk. A hús minõsége nagy mértékben függ az állat fajától, nemétõl, korától és attól, hogy melyik részébõl való. A marha-, sertés-, borjúhúsoknál a hátsórészek a legértékesebbek.

·        Az ételekhez mindig a legalkalmasabb húst válasszunk. Íz, élvezhetõség szempontjából nem mindegy, hogy a húsételeket milyen húsból készítjük. Ezért már a vásárlás elõtt ismernünk kell elképzeléseinket a készülõ menürõl. Ha az ételt nem a megfelelõ húsból készítjük, nem várt, esetleg élvezhetetlen ízeket kapunk.

·        Csak érett húst vegyünk! Az éretlen hús, ha elkészítése elõtt nem kezeljük, kemény és rágós lesz. A friss vágású húst mindig tegyük a hûtõszekrénybe néhány napra, vagy áztassuk be ecetes vízbe. Az ecet a húsrostokat fellazítja. A szárnyasok és a halak levágásuk után rögtön feldolgozhatók.

 

     (gondozása)

 

·        A lakásban világos helyre tegyük. Védjük a tûzõ napfénytõl! Nyáron a szabadba is kitehetjük szélvédett és félárnyékos helyre. Télen legjobb, ha 15 C fok körüli hõmérsékleten tartjuk. A virágok csak akkor fejlõdnek szépen, ha elõtte hûvös helyiségben voltak.

·        A növekedési és virágzási idõszakban lágy vízzel öntözzük. A kemény vizet nem szereti, szárrothadást okoz. Melegben a leveleit is permetezzük vízzel, mert sok párát igényel. A nyugalmi idõszakban csökkentsük az öntözést. A rügyek megjelenésekor ajánlatos tápoldattal kezelni.

·        Virágzás után célszerû átültetni valamivel nagyobb cserépbe, folyami homokkal kevert virágföldbe. Ilyenkor távolítsuk el a satnyább hajtásokat, a gyökeret azonban ne bántsuk.

·        Egyszerûen szaporítható. Virágzás után elegendõ az elõzõ évi hajtásokból néhány szártagot leszedni, majd homok és tõzeg keverékbe dugni és meleg helyre tenni. 22 C fok körüli hõmérsékleten gyökeret ereszt.

·        A napégéstõl, az alacsony hõmérséklettõl védjük, különben a levelek elszínezõdnek és hullani kezdenek. Száraz idõben a takácsatkák, valamint a viaszos pajzstetvek támadják meg. >>>>

 

     (használata)

 

·        A hûtõszekrényt a lakásban lehetõleg hûvös helyre állítsuk. Ne tegyük fûtõtest, kályha, tûzhely vagy napos ablak mellé.  Így az árammal is takarékoskodhatunk. Ne helyezzük szorosan a falhoz sem, mert ezzel akadályozzuk a motor hûtését. A lábakat úgy állítsuk be, hogy a hûtõszekrény vízszintesen és stabilan álljon.

·        Csak kihûlt ételt tegyünk a hûtõbe, a meleg ételt mindig hagyjuk kihûlni, különben a lehûlés erõteljes párásódást, ill. jegesedést okoz. Sohase pakoljuk tele a hûtõt, mert így nem biztosítható a szükséges hõmérséklet. Az ajtót is csak a legrövidebb ideig hagyjuk nyitva. Ha pedig az ajtó körül lévõ tömítõgumi megsérül, azonnal cseréljük le.

·        A gyorsan romló élelmiszereket legjobb a leghidegebb részén tárolni. Ez általában az elpárologtató közelében található. Minden élelmiszert takarjunk be vagy tegyük dobozokba, így nem párolognak, és nem veszik át egymás szagát. A hûtõ hõfokszabályozóját úgy állítsuk be, hogy a hûtõtérben 7-8 C fok körüli hõmérséklet legyen.

·        Ha a hûtõt hosszabb ideig nem kívánjuk használni, kapcsoljuk ki. A készülék ajtaját nyissuk ki és hagyjuk nyitva. Így elkerülhetjük a penészedést a belsõ térben.

 

     (tisztítása)

 

·        A hûtõszekrényt leolvasztásával egyidejûleg, de legalább havonta egyszer mossuk ki. Ha a leolvasztás automatikus, akkor se hanyagoljuk el a rendszeres takarítást. Teljes tisztítást akkor érdemes végezni, amikor kevés élelmiszer van benne, vagy a külsõ hõmérséklet olyan, hogy a tárolt ételek átmenetileg kivehetõk a hûtõbõl.

·        A leolvasztás, ill. a tisztítás idejére kiszedett élelmiszert rakjuk hûtõtáskába, esetleg egy nagy edénybe, szorosan egymás mellé fektetve, és burkoljuk fóliába. A készüléket a villásdugó kihúzásával áramtalanítsuk, az ajtaját pedig nyissuk ki. A lefolyó piszkos vizet edénybe fogjuk fel, ill. ronggyal itassuk fel.

·        A hûtõ belsõ oldalait, polcait elõször mosószeres szivaccsal mossuk le, hogy a szennyezõdés feloldódjon, majd mosószer nélkül töröljük át. A tisztítás csak folyékony, semleges tisztítószerrel történjék. Még a makacsabb szennyezõdések eltávolításához se alkalmazzunk durva súrolószert!

·        A tisztítást mindig ecetes vizes vagy szódabikarbónás lemosással fejezzük be, mert így hosszabb ideig szagtalan marad a hûtõ belseje. Csak szárazra törölt hûtõt kapcsoljunk vissza, különben a belsõ falakon páralerakódás képzõdik.

 

     (fõzése)

 

·        Csak jól átválogatott, tiszta hüvelyest használjunk fõzésre. A szemek közül minden idegen anyagot távolítsunk el, különben tönkreteszik az ételt. Régi hüvelyesbõl ne készítsünk ételt, mert nehezen fõ meg, és íze sem lesz az igazi!

·        A babot és a sárgaborsót fõzés elõtt érdemes beáztatni. Így csökkenthetjük a fõzési idõt. A lencsét csak abban esetben áztassuk, ha nagyon száraz és kemény. Az áztatás mindig a fõzés elõtti éjszakán, kevés vízzel leöntve történjék. Az áztatóvizet fõzésre ne használjuk, öntsük ki!

·        A fõzõvizet elõre ne sózzuk meg, mert a hüvelyesek a sós vízben nehezebben puhulnak meg. A sót legjobb a fõzés vége felé beletenni. Az ecetet is csak a fõzés végén adjuk hozzá.

·        Lerövidíthetjük a fõzési idõt, ha a fõvõ vízbe egy csipetnyi szódabikarbónát teszünk. Ha lehet, mégis kerüljük ezt a megoldást, mert a lúgozás következtében a vitaminok hamar elpusztulnak. Ezért ha kemény a vizünk, inkább esõvizet használjunk a hüvelyesek fõzésére, szódabikarbónával ne lágyítsuk a vizet!

·        Hüvelyesek fõzésénél jó szolgálatot tesz a kuktafazék. A fõzési idõt kb. egynegyedére csökkenti, a hüvelyesek tökéletesebben megpuhulnak.