(a lakásban)

 

·        A kaktusz egész évben világos és napfényes helyet igényel. Napfény nélkül a növény megnyúlik, elveszti jellegzetes alakját. Nyáron a 20-25 C fokos meleget kedveli, télen viszont csak az 5-10 C fokot. Az 5 C fok alatti hõmérsékletet már nem viseli el. Nyáron ajánlatos a szabadba tenni, télen pedig szobában vagy a verandán tartani.

·        Télen, a nyugalmi idõszakban (november-március) lehetõleg ne zavarjuk a növény pihenését a meleg növelésével, túlzott locsolással. Ilyenkor a növény fejlõdése nem kívánatos.

·        A kaktusz télen jól bírja a szárazságot. Ezért csak akkor öntözzük meg, amikor a talaja már száraz. Télen a föld inkább legyen száraz, mint túlöntözött! Tavasszal és nyáron növelhetjük a víz adagolását, azonban ekkor is kerüljük a túlöntözést, mert a növény gyökerei elpusztulnak. Öntözéshez legjobb a langyos esõvíz!

·        A növényt nem kell minden évben átültetni. Elegendõ három-négyévenként kissé nagyobb cserépbe tenni. Ha viszont nagyon begyökeresedik, feltétlenül ültessük át homokos, laza, vízáteresztõ virágföldbe. Átültetésre a legmegfelelõbb idõszak a tavasz.

·        A növekedési idõszakban nélkülözhetetlen a kéthetenkénti tápoldatozás, mivel a föld tápanyaga könnyen kiürül.

 

     (fûszerezésre)

 

·        A kakukkfû erõs aromájú fûszer. Nagyon megfontoltan, mértékletesen kell használni, mert nagyobb mennyiségben megváltoztatja, elnyomja az étel eredeti ízét. Legjobb, ha majoránnával, babérlevéllel, rozmaringgal együtt ízesítünk vele.

·        Ártalmatlan fûszer, ezért a diétás ételeknél különösen ajánlott. Pikáns ételekbe, levesekbe, fõzelékekbe tehetjük, párolt húsokra, roston sült pecsenyékre szórhatjuk, de túrók, sajtok ízesítésére is  kitûnõ. A nehezebben emészthetõ ételek elkészítésénél (bab, borsó, káposzta, kolbászfélék stb.) a kakukkfû nélkülözhetetlen.

·        A kakukkfû beszerzése nem gond. Kirándulásaink alkalmával a magasabb fekvésû réteken, köves, sziklás vidékeken gyûjthetjük. Ha van kertünk, termeszthetjük ott is. Éves szükségletünket akár egy balkonládában is megtermelhetjük.

·        A növényt teljes virágzásakor (májustól) gyûjtjük. Csak a virágzó leveles hajtásokat szedjük. Kis mennyiségben ollóval, sarlóval. is levághatjuk. A talaj felett mindig hagyjunk 4-5 ujjnyi magas tarlót. Ha szakszerûen vágtuk, a növényen új hajtások fejlõdnek, amelyeket augusztus végén, ill. szeptember elején másodszor is leszüretelhetünk.

·        A levágott növényt árnyékos és szellõs helyen, vékony rétegben kiterítve szárítsuk úgy, hogy megtartsa eredeti színét és jellegzetes illatát.

·        Szárítás után, a levél és virág lemorzsolását követõen a szárrészeket rostáljuk ki. A morzsolt fûszert jól záródó edényben tároljuk.

 

     (tisztítás)

 

·        A kalapot minden használat után keféljük át puha kefével. A tisztítást felülrõl lefelé, a fejtetõtõl a karima felé haladva végezzük. Ha a kalap nem foltos és zsíros, nincs szükség vizes vagy vegyszeres kezelésre, elegendõ a portalanítás.

·        Ha a kalap nagyon piszkos, szalmiákszesz és víz azonos arányú keverékével enyhén nedvesítsük be, majd puha kefével, óvatosan keféljük végig. Ezután száraz flanellruha közé helyezve szárítsuk. A vizes mosással mindig legyünk elõvigyázatosak, mert a kalap könnyen deformálódik.

·        Ha a kalap erõsen átázott, tömjük ki újságpapírral és tegyük száradni meleg helyre, de sose tegyük közvetlenül a radiátor vagy a kályha mellé, mert alakját veszti. Ha a kalap már csak kissé nedves, puha kefével jól keféljük ki, majd hagyjuk tovább száradni.

·        A fehér és világos filckalapot legjobb cinkoxid, talkum és benzinbõl kevert (10 dkg cinkoxid, 10 dkg talkum, egy dl benzin) péppel tisztára dörzsölni. Száradás után verjük ki a poros tisztítószert.

·        Nem lesz zsíros a kalap belseje, ha a bõrcsík alá szalvétát vagy itatóspapírt teszünk, és idõnként cseréljük.

 

     (cseréje)

 

·        Ha eltörött kalapácsnyelet cserélünk, elõször a kalapácsfejbe beszorult csonkot üssük ki. ez nem sikerül, nagyobb méretû fúrófejjel fúrjunk lyukat a csonkba, és így próbáljuk meglazítani.

·        Az eltörött nyelet lehetõleg keményfára cseréljük. A nyél kiválasztásánál a kalapácsfej méretéhez igazodjunk. A fej nagyságát általában dekában adják meg.

·        Az új nyelet pontosan csiszoljuk a fejbe, majd a nyél bütüjébe felülrõl fából, acélból készült rögzítõ éket üssünk.

·        Biztonságosabb lesz a kalapácsfej rögzítése, ha azt elõször erõsen felmelegítjük és a nyelet hirtelen beleütjük. A lehûlõ fej összehúzódik és a nyelet erõsen beszorítja.

 

     (gondozása)

 

·        A lakásban a növényt világos, napos, levegõs helyre, lehetõleg az ablak közelébe tegyük. Óvjuk a tûzõ naptól. A túlzott meleg a levelek elsárgulásával jár, és lerövidül a virágzás idõszaka is. Nyáron kitehetjük a kertbe, ill. az erkélyre. A fagyokig a szabadföldben is jól érzi magát. Télen a lakásban 10 C fok körüli hõmérsékleten tartsuk.

·        Kora tavasszal, amikor a virágok kinyílnak, a növény számára 16-18 C fok körüli hõmérsékletet biztosítsunk, és gyakrabban öntözzük. Túlöntözni azonban nem szabad, mert a növény töve elrothad. Elvirágzás után csökkentsük a locsolást, a nyugalmi idõszakban pedig szüntessük meg. Csak õsszel, a növekedés újraindulásakor kezdjük újra öntözni.

·        A növényt a nyugalmi idõszak végén ültessük át nagyobb cserépbe és laza, tápdús virágföldbe. Átültetéskor szétválaszthatjuk a tövet, a leválasztott növényt szaporításra használjuk. Ilyenkor távolítsuk el a sárga vagy sérült, törött leveleket is.

 

     (karbantartása)

 

·        Kályhánkat a fûtési idény végén, alapos tisztítás után gondosan vizsgáljuk meg, és ha a tûztér samottbélése kiégett, töredezett, azonnal javítsuk ki, hogy a friss tûzálló bélés õszig jól megszáradjon.

·        Ha a kályha vas része (az erõs tüzelés hatására) kiolvadt vagy megrepedt, ill. kisebb lyukak képzõdtek, a lyukakat, repedéseket ideiglenesen tömjük el vízüveges samottliszttel. Ha szükséges, a kályhát kályhással javíttassuk meg, ill. cseréljük le.

·        Cseréljük le a törött vagy elhasználódott kályhaalkatrészeket, ajtókat, rostélyokat is. Csak olyan ajtókkal üzemeltessük tovább a kályhát, melyek jól záródnak, nem repedtek, a levegõszabályozó tolóka vagy forgótárcsa felfekvése kifogástalan, könnyen mozgatható.

·        A kályhacsövekbõl a kormot csõtisztító kefével takarítsuk ki. Az elrozsdásodott, elvékonyodott, sérült kályhacsöveket újakkal pótoljuk.

·        A kályha külsõ részét is hozzuk rendbe. A nem zománcozott kályhafelületeket keféljük le drótkefével, majd vonjuk be kályhafestékkel.  Alkalmazhatunk grafitozást vagy használhatunk tûzálló vaslakkot. A grafittartalmú fényesítõ elõnye, hogy az öntöttvas felületébe dörzsölve kitölti a pórusokat, eltünteti a foltokat és bársonyos fényt ad a fûtõtestnek. Tûzálló!

 

     (készítése)

 

·        A kamillatea forrázással készül. A szárított virágot tegyük egy csészébe, öntsük le lobogó-forró vízzel, az edényt fedjük le, majd hagyjuk állni legalább10 percig. Utána leszûrjük, és a célnak megfelelõen felhasználjuk. A leforrázott tea szûrését közönséges teaszûrõvel végezzük, azonban a szem borogatására használt forrázatot kifõzött, sûrûbb szövésû vásznon szûrjük át. Egy csésze tea elkészítéséhez (kb. 3 dl vízhez) 1-2 evõkanálnyi teafû szükséges.

·        A forrázással készült tea sokoldalúan használható. Nyugtató hatású, szélhajtó, görcsoldó, gyomor-és bélpanaszokat gyógyít, izzasztó és fertõtlenítõ folyadék. Külsõleg borogatásra, toroköblítésre kiváló. Gyorsítja, elõsegíti a sebgyógyulást.

·        A kamilla szépségápolószerként sem az utolsó. A fõzettel lemosott arc friss és üde marad. Kamillás hajmosás után a haj illatos és csillogó lesz.

·        A kamilla könnyen gyûjthetõ, utak mentén, legelõkön, szikes pusztákon stb. gyakori. Virágját májustól augusztusig szedhetjük. A növény akkor jó szedésre, amikor a fészkek virágai már sárgák, a szirmok pedig már vízszintesen állnak.

·        A szárításra begyûjtött virágot csak vékonyan terítsük ki.  Így rövid idõ alatt megszárad. Ne forgassuk, mert összetörjük a növényt. >>>>

 

     (gondozás)

 

·        A kanárinak legalább 45x45x25 cm átmérõjû kalickát vásároljunk. Legjobb, ha fémet vesszünk, mert könnyebb tisztítani, és jobban tudunk védekezni a tetvek ellen is. A kalickát szereljük fel ülõfával. Vastagsága olyan legyen, hogy a madár ujjaival át tudja fogni. Az alsó vagy a középsõ ajtóra akaszzuk fel az üvegbõl készült fürdõkádat.

·        A kalickát ajánlatos világos, huzatmentes helyre tenni. A kanári igen érzékeny a huzatra. Könnyen megbetegszik. A napfényben jól érzi magát, de tûzõ napfényre huzamosabb ideig ne tegyük ki. A kalickában mindig legyen árnyékos helye. A madárnak  legjobban a 18-20 C fok körüli hõmérséklet felel meg. A hirtelen jelentkezõ hõingadozásokat nehezen viseli el.

·        A madár tápláléka elsõsorban repce, kender, fényesmag, len, hántolt zab, köles keverékébõl álljon. A kalickában mindig legyen repcemag. Csípõs ízû vadrepcemagot viszont ne adjunk a kanárinak. Zöldeleségrõl is gondoskodnunk kell. A madárnak adhatunk salátát, spenótot, tyúkhúrt. A zöldség soha ne legyen vizes! Az ételek között csemegeként alma és körte is szerepeljen.

·        A kanári minden évben augusztus-szeptemberben vedlik. A fiatal madár elsõ évben csak a pehelytollait hullatja el, a teljes vedlésére a következõ évben kerül sor. A vedlés 6-8 hétig tart. Ilyenkor biztosítsunk teljes nyugalmat az állat számára. Étel kiegészítésként adjunk hetente kétszer tojást.

 

     (szobai)

 

·        Fajtától függõen a primulát nevelhetjük lakásban és kertben egyaránt. Egész évben hûvös és árnyas helyet kíván. Rövid ideig elviseli a fûtött lakást is. Hûvös, világos lakásban sokáig eltartható és gyakran virágzik.

·        Talaját egész évben tartsuk nyirkosan, de ne öntözzük túl, mert a növény elpusztul. A vizet csak a talajra öntsük! Növekedési idõben és virágzáskor tápoldatozzuk 10 naponként.

·        Évente egyszer ültessük át virágföld, tõzeg és homok keverékébe. Ne használjunk könnyû, éretlen humuszos földet, mert a gyökerek elpusztulnak. A szobai primulát a májusi fagyok elmúltával kiültethetjük a kertbe árnyékos helyre. A kertben nevelt virágot télen ajánlatos letakarni.

·        A hervadt virágokat és leveleket mindig szedjük le, hogy ne akadályozzák az újabb virágok nyílását.

·        Mirigyszõrei bõrgyulladást okozhatnak. Egyszerû érintkezés a levelekkel a bõrön piros, viszketõ kiütéseket idézhet elõ! Ilyen esetben a növényt legjobb eltávolítani.